Mentorok és mentoráltak 9. – Fókuszkeresés
2020.02.10.
Analizáló, konzultáló típus Utasi Melinda, de ha kell, ha a fejlődést szolgálja, akkor határozottan kimondja a kellemetlen igazságokat is. A kudarcot, a nehézségeket nem mindenáron elkerülendő bajnak gondolja, hanem olyan eseménynek, amelyből nagyon sokat lehet tanulni.
Hogyan vezetett az utad a vállalkozás világába?
A volt férjemmel alapítottunk egy építőipari vállalkozást, még 2004-ben. Én vittem ennek a cégnek a pénzügyeit, végeztem az üzleti és pénzügyi tervezést. A vállalkozás most is működik, ma is tulajdonos vagyok benne. Én egyébként a Budapesti Gazdasági Főiskola elvégzése után Szegeden, az egyetem vállalkozásfejlesztési szakán is szereztem diplomát. Nyilván a szakválasztásom sem volt véletlen, a szegedi évek pedig csak megerősítették bennem, hogy nagyon szeretem a vállalkozói szektort.
A családodban, például a szüleid, nem vállalkoztak?
Érdekes, éppen nemrég gondolkodtam el azon, hogy a család szintjén van-e valamilyen előzménye az én vállalkozói létemnek. A BGF-en kereskedelem szakon végeztem, és édesanyám, aki kereskedő, akkoriban felvetette, hogy vegyünk bérbe egy vegyesboltot, és azt üzemeltessük. Én azonban akkor még nem éreztem magam elég erősnek ahhoz, hogy bármilyen vállalkozásba belefogjak. Néhány év múlva, a férjemmel viszont már nagyon is el tudtam ezt képzelni.
Azt mondtad, nem érezted magad elég erősnek a vállalkozáshoz. Merthogy a vállalkozónak erősnek kell lennie?
Igen, egy vállalkozónak hinnie kell önmagában, és elég erősnek kell lennie ahhoz, hogy végigvigyen folyamatokat, elképzeléseket, bármi történjen is.
A válás után, gondolom, saját vállalkozást hoztál létre.
Igen, pontosan így történt. 2015-ben váltunk el, és 2016-ban hoztam létre a saját vállalkozásomat. Ebben egyébként azt csinálom, amit a cégben is végeztem: tanácsadás, pénzügyi tervezés, könyvelés, oktatás, tréningek.
Miért döntöttél úgy, hogy jelentkezel mentornak a Személyes Vállalkozói Mentorprogramba?
Kicsit távolabbról indulnék. Nagyon hiszek a kis- és középvállalkozásokban, és legfőképpen a kicsikben. A gazdaságnak ugyanis ők adják a gerincét, ezért őket kell, vagy őket kellene erősíteni: vagy azért, hogy egyszer nagyok legyenek, vagy pedig azért, hogy nőjön a stabilitásuk. Nagyon nagy lehetőségek vannak a hazai kis- és mikrovállalkozásokban. Én azt a tapasztalatot szeretném átadni, amit a cégben, illetve, amit egyéni vállalkozóként szereztem.
Például milyen tapasztalatot?
A volt férjemmel közös cégünk például megélte a 2008-as globális válságot. Nem kell külön ecsetelnem, hogy ez milyen mélyre taszította az építőipart, amely már a válságot megelőzően is gyengélkedett. Nagyon nehéz időszak volt… Ám a nehéz időszakoknak is van jó, előremutató oldaluk: például az, hogy ilyenkor nem lehet elkerülni, hogy mindent átgondoljunk, az alapoktól kezdve. Mi is ezt tettük. Mindent átbeszéltünk, mindent átszámoltunk, újrafogalmaztuk a célkitűzéseinket, racionalizáltunk és így tovább. Hál’ Istennek a cég azóta is működik. Ennek azonban az volt az ára, hogy meg kellett tennünk olyan lépéseket, amelyeket „békeidőben” nem biztos, hogy megtettünk volna.
Minden vállalkozás életében vannak, lehetnek nehéz időszakok. A vállalkozások pedig félnek a kudarcoktól. Én azt szeretném megmutatni, hogy a kudarc, a krízis, legyen bármennyire is rossz rövid távon, hosszabb távon új lehetőségeket is rejt magában. Ezeket kell észrevenni és megragadni.
Magyarországon a vállalkozások még nem rendelkeznek hosszú vállalkozói múlttal, ezért nálunk a vállalkozók többsége egy kudarc után feladja, nem kezd új vállalkozásba. Még akkor sem, ha egyébként van egy-két jó ötlete. Pedig a vállalkozás is olyan, mint az élet: néha elbukunk, de tovább kell menni.
Azért érdekes és fontos, amit mondasz, mert sok mentorált azért jelentkezik a mentorprogramba, mert elakadt, megtorpant, bizonyos értelemben krízisbe került.
A megtorpanásnak több oka lehet, például az, hogy a cég olyan életszakaszba jutott, amelyben az addig alkalmazott módszerekkel és folyamatokkal nem tud tovább működni. Át kell gondolni mindent, újra összerakni a céget és újra elindítani. Ebben szeretnék majd segíteni.
Vettél már részt valamilyen formában mentorálásban akár az egyik, akár a másik oldalon?
Jó a kapcsolatom a Szegedi Tudományegyetemmel, és egy pályázat keretében fogadtam már onnan egyetemi hallgató mentoráltat. Van tehát némi mentori tapasztalatom. És az üzleti tervezésben több vállalkozást is segítettem, bár nem mentorként.
Te milyen mentorálási módszert képzelsz el?
Én általában analizáló és konzultáló típus vagyok. De… Nem ijedek meg akkor sem, ha határozottan ki kell jelenteni valamit, még ha az nem kellemes dolog is, mert az segíti a fejlődést. A folyamat elején azt kell tisztázni, hogy mi az az ok, ami miatt a mentorált mentort keres. Könnyen lehet, hogy ezt még maga a mentorált sem tudja tűpontosan megfogalmazni. Egy okot azonban mindenképpen meg kell határozni, egy olyan okot, amely az adott vállalkozás életében kulcstényezőnek számít, és azon kell elkezdeni dolgozni. Nem gondolom, hogy több szálon kellene futtatni a folyamatot. Fókuszt kell találni, a mentoráltnak pedig tudnia kell, hová szeretne eljutni. Szerintem ennek a fókuszpontnak a megtalálása lesz a legnehezebb dolog.
Mikor lennél elégedett a mostani mentorprogramban elvégzett munkáddal?
Akkor, ha a mentorált megtalálná a vállalkozásának azt a nagyon lényeges pontját, amely kihat a vállalkozás egészére, s amelynek átgondolásával, megvalósításával a cége és ő maga is fejlődne. Ha azt érezné, hogy a segítségemmel jobban érti a folyamatokat, és jobban látja, hogy mit kell tennie.
Bognár Károly
