Mentorok és mentoráltak 10. – Vállalkozóból vállalkozó
2020.02.17.
Fábián Zoltánnak már a nagyszülei is vállalkozók voltak, így nem véletlen, hogy első diplomája megszerzésekor már a családi cégben is dolgozott. Ezek után nem lehet csodálkozni azon, hogy feleségével és 29 éves nagyobbik fiával is van egy családi cége. Kerékpárversenyzőként úgy gondolja, hogy egy vállalkozónak is sokat kell edzenie a saját területén, és tudnia kell, mikor lehet feljebb tenni a lécet. És soha nem szabad feladni.
Hogyan lett belőled vállalkozó, és milyen vállalkozásod, vállalkozásaid vannak?
Családi vállalkozással indultunk, és most is családi vállalkozásunk van. A szüleim még a 90-es évek elején indították el a saját vállalkozásukat, amibe én, mondhatni, belenőttem. Ez egy oktatási tanácsadó vállalkozás volt, stratégiákat készítettünk, lokalizáltunk, azaz külföldi módszereket, megoldásokat adaptáltunk a magyar viszonyokra.
Teljesen egyértelmű volt, hogy te majd ebben a vállalkozásban fogsz dolgozni?
Voltak egyéb elképzeléseim is, és a családi vállalkozásban is a legkülönfélébb projektekben vettem részt. Sokszor voltam más cégben alkalmazott is, mert mi nem úgy működtünk, hogy valaki megvalósította az ötletét, ügyvezető lett, és azután 20 évig azt csinálta. A családból akkoriban öten voltunk benne ebben a cégben, a szüleimen és rajtam kívül a nővérem és az ő férje, és akinek éppen adódott egy új kihívás, az átadta a stafétát annak, aki vitte a vállalkozást. Nem egy nagyon klasszikus felállásban dolgoztunk és dolgozunk, inkább szellemi foglalkozású partnerek közösségeként lehetett definiálni bennünket.
Hogyan ment végbe nálatok a generációváltás?
Miután maga a modell sem hagyományos, a generációváltás sem volt klasszikus. Nem úgy történt, mint egy olyan vállalkozásban, ahol a szülők alapítanak egy céget, eltelik néhány évtized, megöregszenek, és átadják a vállalkozást a gyereknek vagy a gyerekeknek. Nálunk ez úgy ment végbe, hogy a szülőknek egyre kevesebb munkájuk lett a cégben, nekünk pedig egyre több. Új projektek, új ügyfelek jöttek be, amelyeket már én kezeltem. Néhány éve újabb vállalkozásokat alapítottunk, az én családi helyzetem is megváltozott, a feleségemmel is létrehoztunk egy céget.
Milyen vállalkozást visztek?
Tevékenységében nagyon hasonló a szüleim által alapított céghez, szakértéssel, tanácsadással, projektmenedzsmenttel, stratégiakészítéssel és marketing−értékesítési szolgáltatásokkal foglalkozunk. Itt már mi vagyunk az idősebbek, de valamikor majd a fiatalabb generáció viszi tovább a céget. Korábban a nagyobb fiú volt az ügyvezető, de most egy olyan nagy projekten dolgozik, ami egyedül elviszi az idejét és a munkaerejét.
Úgy érzem, nektek nagyon a vénátokban van a vállalkozás. Miért jó vállalkozónak lenni? Nem lenne egyszerűbb bemenni egy munkahelyre, megcsinálni, amit kell, felvenni a fizetést és nyugodtan nézni a TV-t?
Pont azért vagyok vállalkozó, hogy ne így kelljen élnem. Itt mindig vannak kihívások, van inspiráció, rajtam múlnak az ügyek, és persze sok a kudarc is. Mi egész nap pörgünk.
Én nagyon tiszteletre méltónak találom azt, amikor valaki úgy dönt, hogy segíteni akar másokon. Te miért gondoltad úgy, hogy szeretnél másnak is segíteni, nem pedig csak a saját dolgaiddal foglalkozni?
Ebben sem vagyunk teljesen „normálisak”: sosem volt úgy, hogy csak a sajátunkat építettük. Mindig együttműködtünk, együtt dolgoztunk másokkal, segítettük más vállalkozások fejlődését, épülését. Én is voltam és vagyok is például non-profit szervezetek közelében. Adja magát, hogy ha az ember sok mindent megtapasztal, tanul, lát, akkor abból szeretne valamit továbbadni. Mert nekem is akkor lesz jó, ha a körülöttem élőknek jó lesz. Egyébként pedig nagyon szeretek emberekkel foglalkozni, úgyhogy nekem a mentorálás ebből a szempontból is testhezálló.
A sok elfoglaltság mellett hogyan jut időd még erre is?
Biztos vagyok abban, hogy a mentorálási folyamatból sokat lehet tanulni, új inspirációt szerezni, új kapcsolatokat építeni. Ez pedig megéri, hogy időt és energiát áldozzak rá. Majd még kevesebbet nézem a TV-t…
Te mikben látod a saját erősségeidet?
Nagyon sok területen dolgoztam már, sokféle ügyfélkörrel, cégkultúrával, tevékenységgel találkoztam a munkám során. A stratégiai és piactervezéstől kezdve a fejlesztések összefogásán át az üzemeltetésig nagyon sok mindent csináltam, s a legkülönbözőbb iparágakból vannak tapasztalataim. A tanácsadásunkat és a főbb tevékenységeinket a távközlésben, az informatikában, a pénzügyi szektorban és a közlekedési fejlesztésekben végeztük, végezzük. Ennek is köszönhető, hogy több nagy cég is „levadászott”, ezért van sok évnyi alkalmazotti múltam is.
Hogyan képzeled el az együttműködést egy mentorálttal?
Semmiképpen sem megmondó ember akarok lenni, mert a mentornak nincs is ehhez tuti tudása. A jó mentor szerintem inkább kérdéseket tesz föl, inspirál, labdákat dob fel, röviden, közösen gondolkodik a mentoráltjával.
Mit szólt a feleséged ahhoz, hogy bevállaltál egy újabb feladatot?
Ő pontosan tudja, hogy akkor csillog a legjobban a szemem, amikor cégek fejlesztésével foglalkozom. Tisztában van azzal, hogy ez nekem mennyire fontos, és ebben is támogat.
Van már mentoráltad?
Igen, már tudom, hogy három fiatal vállalkozót fogok segíteni.
Mikor lennél elégedett a mentori teljesítményeddel?
Ha a mentoráltjaim öt év múlva is azt mondanák, hogy megérte ez az egy év.
Bognár Károly
